Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,
Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,
És ősz fejemmel magam maradok.
Már indul, köntöse repked a szélben,
Utána bomlik hosszú rőt haja
Egymásra néz a három, s észrevétlen
Felkél a sápadt asszony, Mária
Lépte inog még, s szava remeg:
- Magdolna várj, én is veled megyek.