KEZEM A SZÍVEMEN, LELKEM A LELKEDEN
***
A Kapunál
A hold kapujában várlak, némán, szótlanul.
Illatomról megismersz, mert szívedben lapul.
S onnan el nem illan, bármerre is járnál,
Mert bőrödhöz tapad minden mozdulatnál.
Csillagokból készítek éjkoszorút neked
S belefonok alkonypírból egy kóborló felleget.
Formálok hozzá egy fényes üveggömböt,
Melynek domború felszíne fényjeleket tükröz.
S abban látod majd két szemem könnyeit,
Amint a felsóhajtó vágyak harmatként pergetik
Hűvös tenyeredbe, hol gyöngyökké válva,
Szemedben lesz majd a nap ragyogása.
***
ELEONÓRA
Egy hang, mely még távolról is mámorító,
Egy kéz, melynek érintése oly lázító,
Egy ajak, melytől egy csók annyi, mint száz szó,
Szemek, melyben a lélek tükre tisztán látható.
Egy érzés, mely hozzád egyre erősebb.
Lehet, hogy ez már maga az örület.
Egy szó, mely minden embert megszédít.
Egy szív, doboghat több felé.
Mert a lányt a szerelmek éltetik.
***